Az aranykő városa

Polly végre leszállt a régi város fölé. Keskeny utcák kanyarogtak az alacsony, fehér házak között, és a szárnyai szinte súrolták a falakat mindkét oldalon.

Polly flew down into the old town at last. Narrow streets wound between low white houses, and her wings almost touched the walls on both sides.

A város közepén egy nagy templom állt. Inkább várnak nézett ki, mint templomnak, magas falaival, karcsú tornyával és a tetején végigfutó védőfalakkal.

In the middle of the town stood a great church. It looked more like a castle than a church, with high walls, a tall tower, and battlements running along the top.

Ez a templom is aranykőből épült. Ugyanabból a kőből, amelyet a tenger melletti barlangból fejtettek, építették a templomot, és a domb tetején álló szélmalmokat is. Polly most végre megértette, hová lett az a sok faragott kő.

It was built from golden stone too. The same stone from the cave by the sea had built the church, and the windmills on the hill as well. Now Polly finally understood where all that carved rock had gone.

Lent a kikötőnél egy halász ült a csónakja mellett, és ügyes kezekkel javította a hálóját. A reggeli fogás ezüstösen csillogott a napfényben. Polly vidáman odakiáltott neki egy köszönést, majd tovább repült a víz fölött.

Down at the port, a fisher sat beside his boat and mended his nets with quick hands. The morning catch shone silver in the sun. Polly called out a cheerful hello and flew on along the water.