A szikla, amely elszakadt

Még lejjebb Polly találkozik egy szomszéddal. Kint a vízben, elég közel, egy magas, sápadt sziklatorony áll. Az alja körül fehér hullámok törnek meg. Az emberek Homokszemnek hívják. Ez tréfa, mert körülbelül akkora, mint egy kis templom.

Further down still, Polly goes down and meets a neighbour. Out in the water, quite close, there is a tall tower of pale rock. White waves break around the bottom of it. People call it the Grain of Sand. That is a joke, because it is about as big as a small church.

Nem mindig volt ott kint. Körülbelül nyolcszáz évvel ezelőtt még ennek a sziklának a része volt. Aztán a hullámok elvitték alóla a követ, és a torony egyedül maradt a tengerben. Polly nézi. Alul vékonyabb, mint felül. A tenger még mindig dolgozik rajta.

It was not always out there. About eight hundred years ago it was part of this cliff. Then the waves took away the rock underneath, and the tower was left alone in the sea. Polly looks at it. It is thinner at the bottom than at the top. The sea is still working on it.

Egy sirály repül el mellette. Ez különleges sirály. Nem a hangos sirályok közül való, amelyek hajókat követnek, és elveszik az emberek ételét. Ez egy korallsirály. Soha nem veszi el más állatok ételét. A saját halát fogja ki kint a tengeren.

A gull flies past her. This one is special. It is not one of the noisy gulls that follow boats and take food from people. This is an Audouin's gull. It never takes food from other animals. It catches its own fish out at sea.

A sirály elrepül a víz fölött, amíg Polly már nem látja. Újra megnézi a magas sziklát, és a helyet közte és a sziklafal között. Ez a hely valaha tömör kő volt.

The gull flies away over the water until Polly cannot see it. She looks again at the tall rock, and at the space between it and the cliff. That space was once solid stone.