A város, amely a peremen áll

Először a szél jön. Polly dél felé repül Korzika partja mentén, amíg a sziget véget nem ér. Előtte nyílt víz van, messze pedig egy másik sziget, alacsony és kék. Az Szardínia. A kettő közötti vizet Bonifacio-szorosnak hívják, és a szél erősen fúj rajta keresztül.

The wind comes first. Polly flies south along the coast of Corsica until the island ends. In front of her there is open water, and far away another island, low and blue. That is Sardinia. The water between them is called the Strait of Bonifacio, and the wind blows hard through it.

Visszafordul, és meglátja a várost. Egy fehér sziklán áll, egészen a szélén. A házak magasak és keskenyek, a zsalugáterek csukva vannak. Aztán Polly észrevesz valami különöset. A falak alján nincs semmi hely. A házak köve egyenesen a szikla kövébe megy át. A szikla pedig körülbelül hetven métert esik le a tengerig.

She turns back and sees the town. It stands on a white cliff, right at the edge. The houses are tall and narrow, with closed shutters. Then Polly notices something strange. There is no space at the bottom of the walls. The stone of the houses goes straight into the stone of the cliff. And the cliff falls about seventy meters down to the sea.

Polly leszáll a régi városfalra, és lenéz. A szikla sápadt és száraz. Messze alatta sirályok repülnek körbe-körbe. Aztán lát valami furcsát. Valaki egy keskeny vonalat vágott a sziklába, és abban lépcsőfokok vannak.

Polly lands on the old town wall and looks down. The rock is pale and dry. Gulls fly in circles far below her. Then she sees something strange. Someone has cut a narrow line into the cliff, and inside it there are steps.

Megpróbálja megszámolni őket, de fogy a fény. A lépcsők egyre lejjebb mennek, bele az árnyékba. Lent a tenger a sziklának ütődik. Polly arra gondol: le fogok menni oda.

She tries to count them, but the light is going. The steps go down and down into shadow. The sea moves against the rock below. Polly thinks: I am going down there.