Ahány hivatal, annyi szám

Aztán lejjebb valaki más is van a lépcsőn. Egy sárga védősisakos róka kapaszkodik felfelé alulról, colstokkal és jegyzetfüzettel, minden foknál megáll, megméri a magasságát, és felírja a számot. Polly félrehúzódik egy párkányra, és utat enged neki. Sokáig tart. Rengeteg lépcsőfok van.

Then, further down, there is somebody else on the staircase. A fox in a yellow hard hat is working her way up from below with a folding rule and a notebook, stopping at every step, measuring the height of it, writing the number down. Polly moves aside to a ledge and lets her pass. It takes a long time. There are a great many steps.

A méricskélés nem szőrszálhasogatás. A fokokat kézzel vágták, és nincs két egyforma, éppen ezért érdemes feljegyezni őket. Némelyik egy vastag könyvnyi magas. Némelyik alig több egy peremnél. Az egész vájat szélessége is változik, ahogy halad, helyenként ajtónyi keskeny, másutt szélesebb egy asztalnál, mert aki készítette, a sziklát követte, nem egy rajzot.

The measuring is not fussiness. The steps were cut by hand, and no two are the same, which is exactly why they are worth recording. Some are the height of a thick book. Some are barely a lip. The width of the whole cut changes as it goes, narrow as a doorway in places and wider than a table in others, because whoever made it was following the rock rather than a drawing.

És itt jön az, amit Polly a legjobban szeret. Senki sem tudja biztosan, hány lépcsőfok van. Az országos műemlék-nyilvántartás szerint száznyolcvanhét. A város saját turisztikai irodája szerint száznyolcvankilenc. Mindkettő hivatalos. Mindkettő nyomtatásban is megjelent. Évek óta ott állnak egymás mellett, és ellentmondanak egymásnak.

Here is the part Polly likes best. Nobody is quite sure how many steps there are. The national heritage register says one hundred and eighty seven. The town's own tourist office says one hundred and eighty nine. Both are official. Both are published. They have been sitting there disagreeing with each other for years.

Nézi, ahogy a róka felér a tetejére, kinyújtóztatja a hátát, és írni kezd. Valahol abban a jegyzetfüzetben a szám ismét eldől, egyelőre. Polly lenéz a kopott kő hosszú résén, és úgy dönt, hogy a nagyobbik számnak hisz, azzal az indokkal, hogy mászás közben az többnek érződik.

She watches the fox reach the top, stretch her back, and start writing. Somewhere in that notebook the number is being settled again, for now. Polly looks down the long slot of worn stone and decides she believes whichever number is larger, on the grounds that it feels like more when you are climbing.